A növények jellemzően a gyökerükön keresztül veszik a fel a vizet, ezért a legjobb, ha közvetlenül a tövüknél öntözzük őket. A lombra juttatott víz nagy része kárba veszik, sőt károsíthatja is a szirmokat, leveleket, elősegítheti egyes betegségek (pl. lisztharmat) megjelenését.
Egy kapálás felér egy jó öntözéssel! Rendszeresen kapáljuk meg növényeinket. Ez segít a víznek leszivárogni, javítja a talaj víz- és levegő háztartását. Szabadföldbe ültetett növények esetében jó, ha a földből kis tányért alakítunk ki körölöttük, ami a növény tövénél tartja az öntözővizet. A mulcsozás szintén jó ötlet, segít a föld kiszáradásának elkerülésében. Évente egy kis komposzt vagy marhatrágya kijuttatása szintén csökkenti az öntözési szükségletet, mert javítja a talaj vízmegtartó képességét.
Az öntözésre a reggeli órák a legjobbak. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor olyan időben öntözzünk, hogy a növények még megszáradhassanak naplemente előtt. Az éjjeli nedvesség kedvez a gombás megbetegedéseknek. A déli forróságban való öntözést kerüljük. Ekkor a levelek, szirmok megéghetnek, a gyökérzetet „leforrázhatjuk”.
Öntözéshez a legjobb esővizet használni. Gyűjtsük az esővizet! Ha erre nincs lehetőségünk, akkor a csapvizet érdemes előző napon kannába, hordóba engedni, hogy a klór elpárologhasson. A klór a gyökérzónában található hasznos, a növényeket a tápanyagfelvételben segítő mikroorganizmusokat is pusztítja. Így kicsit meg is langyosodik a víz, ami szintén előnyös. Ha slaggal locsolunk, amire korábban rásütött a nap, a felforrósodott vizet előbb engedjük ki belőle. Használjunk a vizet lágyan kijuttató szórófejet, vagy öntözőkannát.
A szabadföldbe ültetett növények esetében törekedjünk egy alkommal minél több vizet kijuttatni a növénynek. Öntözzünk kevésszer sokat! Ha minden nap egy kis vizet adunk a növényeknek, akkor a gyökereik a talaj felső rétegeiben fognank növekedni. Ezzel azt érjük el, hogy a leggyorsabban kiszáradó rétegben lesznek a gyökerek és mindig az általunk biztosított vízre lesz rászorulva a növény. Ezért jobb, ha sok vizet adunk egyszerre, átitatva a talaj alsóbb rétegeit is. Így egyre kevesebb emberi beavatkozást igényelnek majd, egyre életképesebbek lesznek. Érdemes egy növényhez akár többször is visszatérni egy locsolás alkalmával, ha indokoltnak tartjuk (kifejezetten vízigényes, nagyon ki volt száradva, elfolyik a víz a tövétől, lassan szívódik be a víz a földbe, stb.).
Nem csak a napos, meleg időben kell többet öntözni. A szél szintén szárítja a földet. Minél nagyobb a lombja egy növénynek, illetve több rajta a virág, annál nagyobb a vízigénye. Örökzöldek esetében sokszor azt hisszük, hogy elfagyott, pedig a száraz februári szeles időben elmaradt öntözés az ilyenkor is lombos kerti kedvencünk halálának oka.
Fentiekkel együtt nem minden növény szereti a sok vizet. Legyünk tekintettel növényeink igényeire, például pozsgás növényeiket, levenduláinkat, mediterrán fűszernövényeinket ne öntözzük túl. Növényeink eltérő vízigényére jó, ha már az ültetéskor is figyelemmel vagyunk. Hasonló vízigényű növények kerüljenek egymás mellé.